vissza | nyomtatás

A palota története

Bozóki Lajos - Kovács Klára
Az egri érseki palota építéstörténete
a 2005-2012 évi kutatások tükrében.

Az érseki palota kutatása 2005. februárjában kezdődött egy műemléki értékleltár felvételével Ennek során az érseki palota főépületének minden helyiségét, boltozattípusát, burkolatát, nyílászáróját, zárszerkezetét, helyiségenként kellett lajstromba venni és dokumentálni. Ez a kutatás már akkor némileg árnyaltabbá tette a palota építéstörténetét és így kiindulási pontként szolgált a későbbi falkutatáshoz. Az első reprezentatív építkezésből, melyet 1712-től Erdődy Antal Gábor püspök fémjelez és Giovanni Battista Carlone építész keze nyomát viselte, semmilyen ingó érték nem maradt ránk. Az épületben a legkorábbra keltezhető nyílászárók az 1762-től a püspöki palotában rezideáló Eszterházy Károly püspök idejéből vannak. Miután a püspök a palotaépítkezést 1763-tól irányító Joseph Ignaz Gerl bécsi építészt, 1764-ben Fellner Jakabbal váltotta fel kezdtek az új lépcsőház felépítéséhez, illetve Erdődi Antal Gábor, majd Barkóczi Ferenc püspök által építtetett régi lépcsőház lebontásához. A lépcsőház teljes ablaksora ebből az időszakból származik. Szintén erre a korai időszakra keltezhető a palota több helyiségében megmaradt gazdagon díszített barokk ajtók illetve ablakok, és spaletták. Ugyanez a vésett tábladíszítés a szintén Eszterházy Károly építkezéséhez köthető pápai kastélyban fordul elő. Az 1801-es tűz utáni, már a Pyrker János püspökségéhez köthető helyreállítás megmaradt nyílászárói mind profilozásukat, mind a táblák kiosztását, díszítését tekintve sokkal egyszerűbbek. Az átépítés tervezői és irányítói 1814-15 között Zwengler József és Povolni Ferenc voltak. Ezek az ajtók legnagyobbrészt a második emeleten maradtak meg.

A három kutatási szezonban 2005, 2009, és 2011 nyarán végzett kutatások (Bozóki Lajos, Kovács Klára, Simon Zoltán) nyomán a palota három nagyobb építési periódusát és annak maradványait lehetett feltárni, illetve meghatározni. A kutatók által első periódusként kezelt épületek pontos keltezéséhez sajnos a korlátozott régészeti feltárás sem tudott mindenben hozzájárulni. A kutatás során korábban feltételezett az épület fő homlokzata előtt húzódó középkori utca helyén csak egy viszonylag keskeny kutatóárok született, amelyben a gyér leletanyagot, úgy tűnik inkább kora újkorra, semmint a középkorra lehetett keltezni. A palota épülettömbjébe utóbb befoglalt lakóházak egyetlen műformáját egy gótikus stílusú, élszedett konzolt pedig a 14. század végétől a 16. század közepéig tág határok között lehet kezelni. Mindenesetre a város 1595-ös ostromát ábrázoló metszeten a jelenlegi palota helyén, a Szent János templomtól északra egy nagyobb léptékű, emeletes palotát ábrázol "Biscopfische Wohnug" jelzettel.1 Minden valószínűség szerint a püspökség a katonai műveleti területté minősült várból már igen korán leköltözött a városba, és lévén hogy ekkor már a székesegyházként működött a város korábbi, Szent Jánosnak szentelt plébániatemploma, a kutatás során valószínűnek tűnt a metszeten ábrázolt palota a korai 16. század közepi palotával azonos.

Azt azonban nem sikerült megnyugtatóan tisztázni, hogy ez a palota milyen mértékig őrzött a falaiban korábbi, középkori épületet, és a majd száz évvel később, 1690-ben Edelsbacher kamarai kincstárnok levelében2 említett három palota, vagy kastély, melyet a kincstárnok készenlétbe helyezett a püspök úrnak, a hozzá tartozó parasztgazdaságokkal együtt azonos-e a metszeten ábrázolt épülettel, illetve épületekkel. Annyi bizonyos, hogy a kutatások nyomán egyre inkább kibontakoztak azok az épületek (szám szerint bizonyosan négy), amelyek egybeépítésével alakult ki 1730-ra az Erdődy Gábor püspök által emeltetett reprezentatív barokk palota.

A PÜSPÖKI PALOTA ELŐZMÉNYEI

A Bozóki Lajos és Kovács Klára művészettörtészek által 2005. augusztusában megkezdett és Simon Zoltán régésszel 2009 júniusában folytatott falkutatás, kezdeti célja volt, hogy meghatározni az egri érseki palota legkorábbi építési periódusát, periódusait illetve az ehhez az időszakhoz tartozó épületrészeket. A fent említett kincstárnoki levélből adódóan feltételezhető volt, hogy az épületet 1690-ben három álló palota felhasználásával kezdték építeni. Szintén feltételezhető volt, hogy 1690-ben három évvel azután hogy a törökök harc nélkül feladták a várost, ezek a később beépített paloták részben még késő középkori eredetűek voltak. Még az 1995-ben megkezdett falkutatás igazolta, hogy a lefaragott riolittufa sziklafelszínre épült földszinti, teljes egészében kőből rakott falak, a bennük lévő egykori nyílásokkal, korábbinak az épület későbbi vegyes anyagból, vagy csak téglából emelt felmenő falainál.

Már a kutatás akkori stádiumában a boltozatok és a barokk tékirosztás elkészülte előtti építési periódust jelezett a földszint egyik helyiségének nyugati végében álló két hatalmas sarkos faltömb is, mely, számos másodlagosan felhasznált kőfaragványt tartalmazott. Ezek a faltömbök már szerepelnek az 1807-es palotafelmérésen is, és már a falkutatás elején úgy tűnt, hogy a helyiség 18. századi kialakításakor alkalmazkodtak egy, már meglévő struktúrához, azt részben visszabontották. A déli faltömbnél legalábbis ezt mutatta a felmenő fal és a boltozat elválása. 2009-ben kiderült, hogy a déli faltömb egy gótikus stílusú konzolkövet, illetve kandalló maradványait tartalmazza, illetve egy boltozat vállindítását. Ennek a boltozatnak szemközti válla az északi faltömbben volt befalazva A déli faltömb tehát egy, a helyiség déli falán lévő gótikus kandalló körülfalazásából kialakított tüzelőtér. A kandalló köré épített fal első periódusában valamilyen kemence lehetett, erre utal a nagy, befalazott, átégett, átboltozás nélküli nyílás a faltömb keleti falán. Ezt követően a faltömb északi falát elbontva (elvágva így a nagy átégett nyílást) ezt a részt a helyiségben elhelyezett kályha tüzelőterévé alakították. A szemközti, északi faltömb két falsarkát a délivel belső oldalát egy jókora gerenda kötötte össze, a gerenda utólagosan befalazott fészkeinek tanúsága szerint. A megmaradt élszedett gótikus kő méreteiből adódóan nem egyszerűen egy lakószobát fűtő kandalló maradványa volt, hanem egy igen nagyméretű, konyhai tűzhely áthidalását alátámasztó konzol lehetett. A szemközti faltömbben rejtőző, és csak kismértékben feltárt boltindításról kiderült, hogy nem a középkori boltozat vállindítása, hanem a konyha két térrészét elválasztó nagyméretű heveder vállindítása volt. Megjegyzendő, hogy a konzol mellett szintúgy megmaradt a hevederindítás) Vélhetően a heveder mögött több tüzelőtér lehetett, sütő - és főzőkemencével. Ez az elrendezés megfelel a késő középkori konyhák elrendezésének. ( Dijon, hercegi palota, Párizs Cité-palota stb.)

A palota déli, földszinti helyiségek építéstörténeti periodizációjának igen fontos dokumentuma az 1815-ös Zwengler József által tervezet átépítéskor készült felmérés és helyreállítási terv, a befalazott egykori konyhával.

1815-ben egy, a helyiségek közötti szabálytalan, némileg enfiládos jellegű közlekedési rendszert cseréltek ki egy folyosós közlekedési rendszerre úgy, hogy a helyiségeken belül alakítottak ki szabályos tengelyre fűzött átjárási rendszert. Egyébiránt az is arra utal, hogy, ezek a helyiségek különböző építési periódusból származnak, hogy a helyiségek közötti bejáratok nincsenek egy tengelyre rendezve.

A földszinti helyiségek falkutatásából tehát megállapítható volt, hogy a 17. század végi püspöki palota építésekor adományozott, késő középkori - kora újkori eredetű városi házak falai nagyrészt azonosak a déli, földszinti helyiségek főfalaival, illetve kis részben a kocsiáthajtó melletti északi helyiség (egykori konyha) udvari falával. A kutatás során tehát a úgy tűnik mindhárom, 1730-as levélben palotaként említett házat, illetve azok maradványait sikerült azonosítani.

A 2011 es homlokzati kutatás során már nemcsak a korai házak alaprajzát, de homlokzati tagolásukat, illetve nyílásrendszerüket is sikerült nagyrészt tisztázni. Ezek az épületek léptékükben, tömegarányaikban megfelelnek a késő középkori városi házak Buda, Bártfa stb.) tömegének. Ezek az épületek úgy épültek egymás mellé, hogy a korábbi épületek hosszfalának építették neki az új homlokzatokat, párhuzamos hosszfalak nélkül. Az általában elmondható ezekről az épületekről, hogy ablakaik a jelenlegi, kőkeretes ablakoknál magasabban záródtak, és úgy tűnik szélesebbek is voltak. Talán azért, mert ezek a házak egyemeletesek lehettek és földszintjük kevésbé alárendelt szereppel bírt, mint a későbbiekben. Sajnos emeleti szintjükről, lévén, hogy oda már nem terjedhetett ki a falkutatás nincsenek pontosabb ismereteink. A kutatás során tehát három déli épület alaprajzát sikerült nagyrészt meghatározni. A déli, első épület utcai homlokzata minden valószínűség szerint háromtengelyes volt, bejáratként a I. és II. ablak között feltárt nagyobb kapu szolgált, melyet jelenlegi ablakok kialakításakor szüntettek meg. A bejárat átboltozása a jelenlegi boltozat fölé nyúlik, tehát a barokk boltozatnál korábbi. A jelenlegi ablakoknál a belsőben egyértelműen látszik, hogy a kváderfalba utólag törték azokat. Az ablakbeépítés mészhabarcsa megfelel a Carlone által a kápolnánál feltárt habarcsnak. Az épület hátsó kiterjedését nem ismerjük, lévén, hogy az emeleten az ide eső helyiségekben a falfestés miatt nem tudtunk kutatni. A második, déli épület alaprajzát sikerült a legteljesebben meghatározni, ez eredetileg egy kéttengelyes homlokzatú, hosszan hátranyúló, keskeny épület volt, falai mindenütt azonosak a jelenlegi földszinti és emeleti falakkal. Bejárata eredetileg a ház egyik jelenlegi ablakának helyén volt, majd a két ablak tengelyének közepén a korai ablakot bejárattá alakították, minden valószínűség szerint még a 17. században.

Ami a az első barokk palotát illeti ennek is több részletét sikerült feltárni a falkutatás során. Az írott források tanúsága szerint 1715-ben szerződött Erdődy Antal Gábor püspök (1715-1744) Giovanni Battista Carlone-vel, az alábbi munkákra:

1.    kápolna falait a kijelölt helyen alapjaiból építse fel,
2.    a lépcsőházat újonnan vakolja és meszelje,
3.    a lépcsőházból a szakács szobájába vezető ajtót falazza be,
4.    az újonnan építendő konyhába vezető ajtót ugyancsak,
5.    a konyhául kijelölt kis pince boltívét szedje le, vágjon ajtót, ablakot a konyhából az udvarra, szellőzőnyílást a tetőre.

Ezt követően kezdődött a palota reprezentatív átépítése, mely 1732-ben elkészült. Lévén, hogy a püspöki székben Erdődyt Barkóczyt (1745-1761) püspöksége után követő Eszterházy a földszinti részek fölött az épületet gyökeresen átépíttette, a Carlone által tervezett palotáról műformák tekintetében meglehetősen keveset lehet tudni. Egykori állapotáról írott forrás is tanúskodik. Bél Mátyás Notitia Hungariae...... kötetében jelent meg a szöveget a Heves Megye Műemlékei kötetben publikált fordítás alapján (Bp. 1972 II. 404.) idézzük:

A palota "...Alakja négyzetes, főhomlokzati része egyemeletes és olyan beosztású, hogy a földszinten vannak a lakószobák, éléskamrák, melegítő és hűtő helyiségek, jégverem; az emeleten fogadó szobák és középütt a nagy tanácskozóterem, elegáns előcsarnokkal a szabad ég alatt, felül a következő ábrázolás: a püspöksüveges Erdődy-címer fölötte pálmalevél e felirattal. "Non est mortale qoud opto" a címer bal oldalán nyitott gránátalma arra figyelmeztet, hogy Nulli sua munera claudit. Jobbról egyszarvú áll, szarvát a földnek szegezve, fölötte e felirat: "Non sibi sed aliis". Ezen ábrázolatok alatt az alábbi szöveg olvasható: Építette gróf Erdődy Gábor püspök 1718-ban.

A porticustól jobbra van a püspök lakosztálya, amint ez déli irányban fordul, máris földszintessé válik...Vannak még a tető alá bújtatott padlásszobák. Ezekből a alakították ki a vendégszobákat és a püspöki főemberek szobáit. ...a déli szakasz kemény sziklás talajba épült. Ez a szárny inkább kis kertnek alkalmas déli növények számára... A püspöki palota tetőzetét kőfal övezi, ezen pedig rácsszerűen kiképzett kőkockákon húsz szobor áll."

Bél Mátyás leírásából, azon túl, hogy a földszinten hűtő helyiségek, jégkamra, konyha, vendégszobák a feltehetően manzárd- tetős padlástérben vannak, figyelemre méltó az általa "porticus"-ként említett rész. A leírás szerint e mellett van a püspök lakosztálya, amely dél felé földszintessé válik. E szerint a püspöki lakosztály az első emeleten volt, (miként a nagyterem), ugyanis csak ebben az esetben feltételezhető, hogy dél (helyesen: nyugat) felé földszintes volt. Ebben az esetben a kutatás során felmerült a kérdés, hogy mint érthetett Bél Mátyás "porticus" alatt? Nyilván nem a földszinti kapuzatokat, hanem valami mást, talán a Barkóczy-portrén ábrázolt timpanonnal zárt középrizalitot. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a vármúzeumi portrén a timpanonon mintha szobrok lennének ábrázolva, ami persze nem egyezik Bél leírásával, miszerint a "palota tetőzetét kőfal övezi, ezen pedig rácsszerűen kiképzett kőkockákon húsz szobor áll" ami minden valószínűség szerint balluszteres, szobordíszes attikát jelöl. A címerdíszes feliratos táblákra vonatkozó szövegrésznek sem egyszerű az értelmezése: "...középütt a nagy tanácskozóterem, elegáns előcsarnokkal a szabad ég alatt, felül a következő ábrázolás: a püspöksüveges Erdődy-címer fölötte pálmalevél e felirattal. "Non est mortale qoud opto" A "nagy tanácskozóterem minden valószínűség szerint a középrizalit első emeleti keleti traktus teljes szélességét elfoglalta, vele szemközt a hátsó (nyugati) kertre jelenleg három tengellyel nyíló helyiség, (valószínűleg Sala Terrena) volt. Ez utóbbiról inkább feltételezhető (l. lenti kép), hogy a szabadba nyíló "elegáns előcsarnoka" volt. Ráadásul a falkutatásból az látszik, hogy ez a középrész eredetileg, a 18. század első harmadában, tehát a Carlone-periódusban rizalitként, az "U" alaprajzú épületből előre ugrott.

Amennyiben a nagy tanácskozóteremhez köthető a "felül lévő" címerdíszes feliratos ábrázolás úgy ez a homlokzat valamilyen tagozó eleméhez (a rizalitot záró timpanon?) kapcsolódik és nem a faragott kapukhoz. A falkutatás során csak töredékeket, egyértelmű dolgokat nem sikerült találni, mely Bél Mátyás ide vonatkozó leírását igazolta volna. Bár ez utóbbiakról, mármint a feliratos kapukról, elmondható, hogy nem ritka elemek Carlone művészetében. Hasonló címeres-feliratos kapu van az acsai Prónay-kastély főhomlokzatán, melyet 1735-40 között építtetett Prónay Gábor, illetve, hasonló címeres-feliratos kapu van az 1715-től épülő felnémeti és a füzesabonyi templom főhomlokzatán.

A főhomlokzat fölszinti részének kutatása ennek az első barokk periódusnak csak töredékeit tudta napvilágra hozni. A Carlone-palotának két nagyobb, egyenes záradékú kőkapuja volt, szimmetrikusan elhelyezve az épület sarkaitól számított harmadik tengelyben. Mindkét kapu tagozatait az Eszterházy Károly-féle homlokzat átalakításkor következetesen lefaragták, csak egy keskeny, fehérre meszelt falc maradt meg a kapuszárak belső oldalán. Általában ilyen belső keretelés akkor szokott előfordulni, ha valamilyen rusztikus sávozás díszíti a kapuzatot. A Bél Mátyás által említett feliratos-címeres táblák, akár ezek a kapuk fölött is állhattak, lévén, hogy a kapuszemöldökök fölött, nagyobb, hasábos köveket tártunk fel, illetve azoknak a kiszedett, és téglával befalazott helyét.

Sajnos a földszinten már csak korlátozottan volt lehetőség kutatni, az emeleti részen pedig szinte egyáltalán nem, így nem sikerült, hogy a kapuszemöldök gerenda feletti nagyobb kőfelület teljes egészében feltárni. Fontos, bár meglehetősen közvetett adalék a kapuk keltezéséhez, hogy a belső falkutatás az akkor meglepő eredményt hozta, hogy a kapukon meglehetősen kevés meszelésréteg volt, tehát ez is egy a kapuk, mintegy 35 ével későbbi, Eszterházy által történő megszüntetésére utal. A Carlone által emelt palota homlokzati díszítéséhez, tagolásához szolgáltak adalékul a kápolna északi homlokzatán feltárt tagozattöredékek. A kápolna eredetileg egyemeletes volt: a levésett, egykori téglapárkány magasságáig a falszövet teljes egészében kváderkövekből, jobbára másodlagosan felhasznált kváderkövekből épült, fölötte viszont egységesen téglából, legalább is a feltárt kutatóablakok tanúsága szerint. Így a levésett, három téglasorból álló párkány, minden valószínűség szerint az első barokk kápolna koronázó párkánya lehetett eredetileg. Mint a a falkutatásból iderült Carlone-ablakok eredetileg a jelenlegi ablakok tengelyétől eltérően (attól keletre) helyezkedtek el és záradékuk talán íves lehetett. Az ablak záradéka fölött levésett két téglasáv a szemöldök fölötti díszítő tagozat maradványai lehetnek. Megjegyzendő, hogy a hátsó udvari homlokzat kutatásakor hasonló levésett téglasávokat találtunk a szemöldökök felett. Úgy tűnik tehát, hogy a kápolna eredeti homlokzati tagolása jóval gazdagabb lehetett, mint az Eszterházytól átöröklött jelenlegi.    A kutatás során az is kiderült, hogy legalább a 19.- század végéig a palota homlokzata, beleértve a kőkereteket is fehér volt. E utóbbiakon, tehát a kőkereteken, főleg a nyugati homlokzati kereteken számos nyom maradt. Erdődy püspök tehát 1715-ben szerződik Carlonéval a palota építésére. Az 1730-ra felépült palota U alaprajzú volt, és a hátsó udvarra, ahol Bél Mátyás leírása szerint a madárház, szökőkút, vadaskert volt, egy kiugró helyiségből (Sala Terrena?) lehetett kijutni. Carlone szerződése először a kápolna felépítésére, majd a lépcsőház újra vakolására és meszelésére vonatkozott. Ez utóbbi azt feltételezi, hogy a lépcsőház nem egy külső, szabad lépcső volt, hanem minden valószínűség szerint a jelenlegi Fellner-lépcsőház helyén állt. A földszinti kutatása nyomán sehol sem sikerült feltárni, egy a jelenlegit megelőző, ámde attól eltérő helyen lévő lépcsőház nyomait. A szerződés azon utalása, hogy a lépcsőházból a szakács szobájába vezető ajtót falazza be,3 szintén arra szolgálhat közvetett bizonyítékul, hogy a konyha, amit újonnan kellett felépíteni a lépcsőház közelében volt. Az ekkor felépített konyhaként csak egy épületrész jöhet számításba a jelenlegi kocsiáthajtóból nyíló jelenleg 002-006-ig helyiségszámot viselő helyiségcsoport. Ez a konyha, mely eredetileg földszintes, szabadkéményes volt az 1802-es felmérési alaprajzon is szerepel, és ugyanúgy szerepel egy másik alaprajzi vázlaton mely a műemléki topográfia meghatározása szerint 1764-ben készült4 (Eredeti: Heves megyei Levéltár. XV-6/b/12.)

Erdődy halála után Barkóczy székfoglalója előtt 1745-ben felvették a palotában található összes értékek és ingóságok leltárát.5 Úgy tűnik, Barkóczy a másfél évtizede elkészült palotán nem sok változtatást eszközölt, három új szobán kívül,6 a palota gyökeres átépítése viszont hivatali utódjának Eszterházy Károly püspöknek köszönhető.

Eszterházy Károly az 1732-re elkészült, igen reprezentatív püspöki palotát harminc egynéhány évvel később, nemcsak átépítette, és egy emelettel megemelte, hanem úgy tűnik, annak arculatát, gazdag homlokzati tagolását is jelentősen megváltoztatta. Az így megszületett palota műformái, különös tekintettel a hátsó, kerti homlokzatra sokkal egyszerűbbek, visszafogottabbak lettek. Talán nem túlzás azt állítani Eszterházy építészeti, művészeti felfogására egy teljesen más ideálkép, "Kunstwollen" volt jellemző, mint elődeire. Valószínűleg nem csak Barkóczyhoz fűződő személyes viszonyát tükrözi, hogy hivatali elődje, utóbb felettese tárkányi "mulatókastély"át hivatalba lépése után nem sokkal a földdel tette egyenlővé, hogy azután kőelemeit, nyíláskereteit az újjáépített püspöki rezidenciába beépítse. Például az új palotakápolna egyszerű, zárókődíszes, szemöldökpárkány nélküli ablakai, szikár faltagolása már nélkülöznek minden rokokó bájt, az épület azt a fajta szigorú monumentalitást sugározza, mint az egyébként gazdag kialakítású kápolna belsőben a hatalmas képkeretbe állított egyszerű, nagyméretű Feszület. A díszudvari homlokzat visszafogottságát is csak minimálisan oldja az összekötő szárnyakon elhelyezett kőrács, és vázadíszek.

Barkóczy 1762-ben Eszterházy egri székfoglalása után két héttel arról tudósítja az újonnan kinevezett egri püspököt, hogy egy egri épület tervét (ami nagy valószínűséggel a püspöki palota terve volt) meghagyta Eszterházy Károlynál Bécsben.7 Ez azt valószínűsíti, hogy már Barkóczy tervbe vette a palota bővítését. Az építkezés kezdetére utal, hogy 1762-ben a épületen dolgozott Schneider Mátyás püspökségi építőmester, azonban nem világos, hogy ez milyen munkát jelentett. Mindenesetre Joseph Ignaz Gerl az egri püspökség bécsi építésze még 1761-ben kinevezésének hírére felkereste Vácott Eszterházyt, és 1762-ben, nagy mennyiségű kelheimi burkolólapot és épületfát vásárolt, továbbá Fazola Henriknek a rezidencia erkélyrácsához vasat utalnak ki.8 Mindez már azt jelzi, hogy a palota második emeletének építése ekkor már igencsak folyamatban volt, (ennek során lebontották Carlone szobordíszes, balluszteres attikafalát), ugyanígy folyamatban volt a kápolna átépítése is, lévén, hogy Eszterházy 1763-ban köt szerződést a kápolna márványoltárára. A kápolnához négy ablakot(?) vagy kőkeretet (Fensterstöck) a lebontott Fuorcontrasti kastélyból szállítottak.9 Eszterházy miután megvonta a bizalmát Gerltől, Fellner Jakabot bízza meg a tervek és a költségvetés elkészítésével,10 ugyanakkor Joseph Franzot bízza meg a püspöki uradalmi építészi állással. Miután Fellner is benyújtotta a terveit, Francz tervei alapján épül meg a kocsiáthajtó és az összekötő szárnyak, az ún. galériák amelyekbe szintén a Fourcontrasti kastélyból kerültek be a kőkeretek. 1756-től számolják el a lépcsőház kőfaragó és szobrászati munkáit és Fellner 1765 decemberében jelöli ki az új lépcsőház alapjait.11 A kutatás nyomán teljes egyértelművé vált, hogy azt a korábbi feltételezést, hogy miszerint a jelenlegi díszlépcső helyén korábban Carlone szabad lépcsőháza állott és eredetileg hozzá tartozott a kosáríves árkádokkal áttört tornác,12 (l. lenti kép) falkutatással nem lehetett igazolni, sőt a feltárt felületek inkább cáfolni látszottak ezt. Az szintúgy, hogy a belsőben megjelenő kosáríves kőkeretek az egykori külső homlokzatot díszítették volna.

Egyrészről a lépcsőház hevedereit hordó falpillérek mind az első, mind a második emeleten utólagosan lettek bekötve a felmenő falba. Az igaz ugyan, hogy ez a "loggia"-nak már az utolsó, a többitől eltérő szakasza, viszont a kőkeretes ablakkal áttört falszakasz falsarka, teljesen egyértelműen egy periódusban, falsaroknak épült az első emeleten.

Amennyiben ezt az első barokk palota külső homlokzatának falsarkaként értelmezzük, ez a továbbiakban azt feltételezi, egyrészről, hogy a késő középkori-kora újkori eredetű földszinti helyiségek fölött egy hatalmas terasz húzódott, amelyből tömbszerűen kellett kiemelkednie a Bél mátyás által említett díszteremnek, ami talán kevésbé valószínű. Másrészről pedig a formai kialakításában a palota egyéb, külső homlokzatot díszítő kőkeretes nyílásaitól teljesen eltérő formát mutató kőkeretes ablak teherelhárító íve az első emeleten kőkeret fölött kb. 40 cm-re húzódik, a másodikon közvetlenül a kőkeret fölött van. Ha azt feltételezzük, hogy a kőkeretes ablak egykor Carlone egyemeletes palotája külső homlokzatának első emeletét díszítette, nehezen megmagyarázható, hogy miért van az, hogy Esztreházy-féle emeletráépítés után a második emeleten az első emeletinek megfelelő kőkeret került a falba, ahol az előzővel szemben annak teherelhárító íve a közvetlenül a kőkeret fölött van.

Kézenfekvő magyarázatnak tűnhet, hogy miként a kápolna és a "galériák" esetében itt is a lebontott Fourcontrasti kastély kőkereteit applikálták a falba az építkezéskor. A fenti, külsőhomlokzatos koncepció feltételezi, hogy az egész folyosó egykor szintén külső homlokzat volt hasonló ablakokkal. Ezt viszont nem sikerült kutatással igazolni, ezeken a szakaszokon sehol sem volt nyoma hasonló ablakoknak, vagy azok teherelhárító ívének. Az 1.12. sz. helyiség folyosói ablaka bélletében a kutatás során parapett levésett nyomait sikerült feltárni, azonban kőkeret fészkét, vagy annak töredékeit nem. Nem lehet tudni, hogy honnan vette a műemléki topográfia azt a tényt hogy: "az épületbe visszalépő folyosótér ablakain rokokó kovácsolt vasrácsok láthatók. Az ablakok tehát egykor a szabadba nyíltak."13 A rácsok ma nyilvánvalóan nincsenek az ablakok előtt, de a kőkereteken sem látszik vasrács csapolásának helye és nem igazán lehetet tudni, hogyha látott valaha is valaki ezen a helyen vasrácsot 1970-es évek elején, a műemléki topográfia készülése idején, annak mi lett a sorsa. Ami az új Eszterházy-féle barokk lépcsőház homlokzati tagolását illeti, ennek igen nagy felületét sikerült feltárni az első emeleten. Az itt feltárt felületen meglehetősen kevés meszelésréteg maradt meg, (konkrétan egy alap és egy fedőmeszelés), az azonban ebből is megállapítható volt, hogy a lépcsőházat Fellner idején fehérre meszelték. Az lépcsőház egykori külső homlokzatát tagoló faltükrön nagyobb mennyiségű, több rétegű fehér meszelést sikerült feltárni. Mindez arra ura, hogy az Eszterházy püspök idején a felépült kétemeletes barokk palota homlokzata fehér volt.

Pyrker Jánost 1826. november 9-én I. Ferenc császár egri érsekké nevezte ki, 1827. április 15-én történt meg a pápai jóváhagyása kinevezésének. XII. Leó pápa 1827. június 18-án az egri pátriárka érsek címet adományozta neki. 1827. szeptember 17-én érkezett Egerbe, szeptember 18-án iktatták be, az egyházmegye harmadik érsekeként. Bécsben halt meg 1847. december 2-án.

Pyrkernek nagyszabású tervei voltak a palota átalakítására, már 1828-ban megkezdte a déli szárny átépítését Zwenger József tervei alapján. Lévén, hogy a palota Pyrker-szárnya nem volt tervezési terület így itt kutatni nem volt lehetőségünk, megjegyzendő azonban, hogy míg az eddig a palotáról megjelent publikációk teljes egészében 19. századinak tartják ezt az épületrészt, a déli szárny két saroktornyán, a padlástérben olyan rokokó díszeket sikerült találni a kutatás során, amelyek kétségtelenné tették, hogy ezek a sarokpavilonok, és minden valószínűség szerint a hozzájuk kapcsolódó földszintes (?) szárnyak már Eszterházy idejében elkészültek. Ami a magát palotát illeti Pyrker 1828-ban szerződik Zwengrrel, akinek ekkorra már megvolt a palota homlokzatának átalakítási terve, illetve tervei.

A fennmaradt terv alapján jelentősen átalakult volna a díszudvari homlokzat, középen egy négy oszlopra támaszkodó timpanonnal zárt porticusssal, a sarokpavilonokat egy emelettel megemelve két sarokrozalittal gazdagodott volna az éület. Nem tudjuk, hogy a homlokzat átalakítási tervekből (Povolny Ferenc is benyújtott néhányat)14 mi valósult meg, mindenesetre az valószínűnek tűnik, hogy az Eszterházy-féle homlokzattagolás, ablakpárkányok változatlanul maradtak. A falkutatás során ezt nem lehetett sem cáfolni, sem igazolni, lévén, hogy csak a földszinten volt lehetőség kutatósávokat nyitni. Az mindenesetre említésre méltó, hogy az első emeleti díszterem erkélyajtaja fölött, illetve a két ablak szemöldöke fölött a jelenleginél sokkal gazdagabb kialakításúak a szemöldökdíszek, viszont a többi ablak keretelése, díszítése a jelenlegi állapotnak felel meg. A belső átalakításokra mind, Zwenger József, mind Povolny Ferenc készített terveket. Ezeken a fennmaradt terveken csak minimális komfortosítás van tervbe véve: új árnyékszékek az első és második emeleten, némi fűtéskorszerűsítés, új kályhák, és néhány fal áthelyezése. Az újonnan épült árnyékszékeket a falkutatás során a sikerült feltárni. Povolny a déli földszinti és első emeleti helyiségcsoportját ábrázoló tervén a jelenlegi, a kápolna előterébe vezető kis lépcső mellé az első emeletről a földszintre vezető kis lépcsőt tervezett, amely azután nem valósult meg. A földszinti déli helyiségcsoport átalakításának megvalósult tervét már fentebb már elemeztük. Figyelemre méltó, hogy a fenti Povolny ceruzarajzon szintén megjelenik a páros oszlopokra támaszkodó középrizalit, némileg hasonlóképp, mint a Zwenger-féle homlokzatterven, annyi különbséggel, hogy ott a timpanont hordó, nagy méretű kompozit fejezetes oszlopok oszlopszékekre támaszkodnak. Mindenesetre azt hogy ebben az időszakban történt-e bármilyen homlokzat átalakítás azt csak további, a külső homlokzat emeleti részén elvégzett falkutatás tudná tisztázni, melyre ezidáig sajnos nem volt mód és lehetőség.

LÁBJEGYZET:

1 Johann Sibmacher-féle rézmetszet, H. Ortelius "Chronologia Oder Historische Beschreibung..." (Nürnberg 1602.) c. művében jelent meg
2 Edelsbracher György szepesi kanonok ekkor jelenti Egerből, hogy a püspöknek meghagyott három kastélyt a hozzá tartozó parasztgazdaságokkal. HMM. II. Bp. 1972. 492.
3 HMM. II. 493.
4 Közölve: MMT. II. 191.
5 Az inventárium részben közölve: Urbaria et Conscriptiones 1. füzet Szerk.: Henszlmann Lilla, Bp. 1967.143-145.
6 HMM. II. 495.
7 HMM. II. 187.
8 HMM II. 496.
9 Erről Giuseppe Mundi püspöki számtartó tudósítja Eszterházyt. (HMM. II.189.) Az itt közölt szöveg arról tudósít, hogy a kápolna alsó négy ablakához szánták ezeket a szerkezeteket. Lévén, hogy a kápolna végfalához a szinte a teljes falszélességet elfoglaló oltárt állítottak, ezért a külső homlokzaton vakablakokat építettek, valószínű, hogy az említett Fensterstöck inkább  kőkeretet és nem ablakszerkezetet jelöl.
10 HMM II. 190.
11 HMM II. 498.
12 HMM II. 190-191.
13 HMM II. 190.
14 HMM II. 153.